Dzsungeltől a koncerttermekig – a Liszt Ferenc Kamarazenekar Brazíliában

Dzsungeltől a koncerttermekig – a Liszt Ferenc Kamarazenekar Brazíliában

Április végén Brazília három csodás koncerthelyszínén vendégszerepelt a Liszt Ferenc Kamarazenekar.

Április végén Brazília három csodás koncerthelyszínén vendégszerepelt a Liszt Ferenc Kamarazenekar. A turné nemcsak zenei értelemben bizonyult kiemelkedőnek, hanem újra megerősítette a magyar együttes nemzetközi jelenlétét és rangját az amerikai kontinensen.

Hajnali indulással, Amszterdamon keresztül érkezett meg Rio de Janeiróba a Liszt Ferenc Kamarazenekar, ahol a turné első állomása várta az együttest. A hosszú utazást követően mindössze néhány óra jutott az akklimatizációra, hiszen már délután intenzív próba kezdődött Pablo Barragán klarinétművésszel, aki Mozart népszerű klarinétversenyének szólistájaként lépett színpadra. A művész és a zenekar együttműködése korántsem új keletű: az elmúlt három évben számos rangos fesztiválon, a budapesti Zeneakadémián, valamint egy közös, Szinergia című lemezfelvételen is bizonyították a köztük lévő különleges zenei összhangot.

A koncert helyszíne Rio egyik ikonikus épülete, az 1909-ben megnyitott Teatro Municipal volt, amely a párizsi Operaház mintájára épült, és a város egyik legjelentősebb kulturális központja. A hangverseny nyitányaként Mozart Adagio és fúga című műve csendült fel, majd a klarinétverseny következett Barragán tolmácsolásában. Az est második felében Schubert C-dúr kvintettje hangzott el zenekari átdolgozásban. Az együttest Várdai István művészeti vezető dirigálta, aki az est második felében csellóművészként is közreműködött. A közönség már az első rész után kitörő lelkesedéssel fogadta az előadást, a koncertet pedig több ráadás zárta.

A turné második állomása egészen különleges környezetbe vezetett: Ilhabela szigetére, ahová a zenekar kalandos körülmények között, levegőn, vízen és szárazföldön keresztül jutott el. A rio de janeirói repülőtéren a becsekkolást és a csomagfeladást követően már az indulási kapunál derült ki, hogy a csoport valójában egy másik repülőtérről indul tovább – ezt az információt azonban az utasirányítók nem közölték időben. Villámgyors döntéssel a teljes zenekar hangszerekkel együtt taxikba ült, és így, improvizált logisztikai átszervezéssel indultak el São Paulo felé. Ötórás késéssel érkeztek meg a repülőtérre, ahonnan egy transzferbusz szállította a muzsikusokat a szigetre vezető kompig.

Ilhabela szigetére érkezve még nem volt egyértelmű, milyen csodálatos természeti adottságokkal rendelkező helyszínen lépnek majd fel, ám másnap a látvány mindenért kárpótolta az együttest. A Verhelmos Kulturális Komplexum – egy 1200 fős, modern színház- és hangversenyterem – a dzsungel szívében, egyedülálló természeti környezetben helyezkedik el. A helyszín különleges atmoszférája inspirálóan hatott a művészekre is: a vonós formáció hetvenperces koncertje rendkívül élénk hangulatot teremtett. A koncert végén Brahms, Sosztakovics és Pavel Fischer népszerű műveiből hangzottak el részletek, a közönség pedig álló tapssal jutalmazta az előadást, amelyet három ráadás követett. A családias fogadtatás és a természet közelsége miatt az együttes nehéz szívvel búcsúzott ettől a kivételes helyszíntől.

A turné záró koncertjére São Paulóban került sor, Brazília nyüzsgő kulturális központjában. A fellépésnek a Teatro Artística adott otthont, amely kiváló akusztikájáról és kamarazenei előadásokra optimalizált teréről ismert. Az est középpontjában Schumann csellóversenye állt, amelyet Várdai István interpretált, ezúttal szólistaként is kiemelkedő művészi jelenléttel. Az előadás finom árnyaltsága és intenzív kifejezésmódja méltó lezárása volt a turnénak.

A Liszt Ferenc Kamarazenekar számára ez a brazíliai sorozat nemcsak szakmai sikert jelentett, hanem az évad méltó megkoronázását is. A három hónappal korábbi kolumbiai fellépéssorozatot követően az együttes ismét visszatérhetett a kontinensre, hogy a magyar zenei hagyományokat és a hazai muzsikusok művészi értékeit képviselje. A turné ismét megerősítette, hogy a magas színvonalú előadásmód és a hosszú távú nemzetközi együttműködések révén a magyar kamarazenei kultúra továbbra is élő, keresett és elismert a világ vezető koncerttermeiben.